Ha egy páratlan relikviát keresel a gyűjteményedbe vagy most vágnál bele a különleges ereklyék gyűjtésébe, mi a segítségedre leszünk.
⍟ People. Passion. Relics. ⍟
Menu
Zach Randolph mindig is a kedvenceim
közé tartozott. Kezdve a “jólakottkisóvodás” alkatától kezdve az old
school kosárlabdán át, amit játszott addig az alázatig a Memphis csapatában
mutatott.
2001-ben mutatkozott be az NBA
nagyszínpadán, 20 évesen, egyetlen egyetemi év után. Sok csukát nem koptatott
első évében a pályán, ugyanis a Portland Trail Blazers csapatában Rasheed
Wallace, Dale Davis, Shawn Kemp és még az aggastyán Chris Dudley is előrébb
volt a sorban. 41 mérkőzésen 5,8 perc jutott átlagosan neki, ami alatt 2,8 pont
és 1,7 lepattanó került a neve mellé.
2002-03-ban már padról elsőnek beálló magas volt, így lehetősége adódott egy kicsit megmutatni a benne rejlő potenciált. Pontátlagát 8,4-re, lepattanó átlagát 4,5-re tornázta fel és 11 alkalommal kezdőkent lépett pályára. 21 évesen és 269 naposan a legfiatalabb Blazer lett, aki minimum 30 pontot és 20 lepattanót tudott egy mérkőzésen felmutatni a Memphis Grizzlies ellen.
Az igazi áttörés harmadik profi évében következett be, amikor Sheed párja lett a magas poszton és 20,1 pont illetve 10,5 lepattanós átlaggal fejezte be a szezont. Ezzel a töretlen és kiugró fejlődéssel bezsebelte a Legtöbbet fejlődött játékos címét. Míg egyénileg sikeres volt, addig sajnos csapat szinten nem igazán sikerült ezt tovább vinni. Portland 50%-os mérleggel zárt ugyan, ami 41 győzelmet jelentett és ezzel keleten a 6. helyezett lehetett volna a csapat, de akkoriban a liga Nyugati konferenciája volt az erősebb, ahol ez csak a 10. helyre volt elegendő, így megszakadt a csapat 21 éves rájátszás sorozata. Ebben szerepet játszott az is, hogy a szezon 24 győzelem és 25 vereség mérlegnél elcserélték Rasheed Wallace-t, azzal az indíttatással, hogy klasszikus centert hozzanak és fiatalítsák, felrázzák egy kicsit a csapatot (mondhatjuk, hogy nem sikerült).
Az elkövetkező években Z-Bo vállaira akarták felhúzni a csapatot, ami akkor túl nagy falat volt még hősünknek. Sajnos pályán kívüli élete nem volt makulátlan, többször akasztott bajszot a hatóságokkal hol gyorshajtás, hol tiltott szerek birtoklása miatt. 2006-07 volt az utolsó oregoni éve, ami statisztikailag az egyik legjobbja lett 23,6 pontos és 10,1 lepattanós átlagával, de 2007 nyarán elcserélték, 3 játéktudásban jóval csekélyebb játékosra a New York Knickshez (utódja Lamarcus Aldridge lett).
A New York-i Madison Square Garden a kosárlabdázás Mekkája sokak szerint, de sajnos ez nem az az időszak volt. A Knicks a története egyik legnagyobb válságában szenvedett és ezen Randolph sem tudott változtatni. Így hiába a jó statisztikái, nem egészen másfél év után elcserélték Los Angelesbe, a Clippers csapatába, ahonnan 39 mérkőzés és több eltiltás (mind a csapat, mind a Liga részéről) újfent elboltolták, a Memphis Grizzlies csapatához.
Itt olyan edző keze alá került, akit tisztelt. Aki leült vele beszélni, hogy nem fog sehova vezetni az, amit most csinál. Lionel Hollins közelről látta mi történt a hasonló játékosokkal a 80-as években, amikor még ő is aktív játékos volt és megértette vele, hogy itt a fiatalok vezérének kell lennie (Marc Gasol, Rudy Gay, Michael Conley, O.J. Mayo mind-mind második, harmadik évüket töltötték a ligában). Zach vette az üzenetet és a bocsokból Grizzliket faragott, akik haraptak, karmoltak, csúsztak, másztak a sikerért és csak az utolsó játéknapon maradtak le a rájátszásról, őt pedig első alkalommal meghívták az All-Star mérkőzésre.
Következő esztendőben, 2011-ben sikerült bejutni a rájátszásba a 8. helyen és megkezdeni a klub és Randolph legendáriumának első fejezeteit. 4. csapat lettek az NBA történetében, akik a rájátszásban utolsó helyen bejutottként kiverték az első kiemelt csapatot (’93 Denver, ’99 Knicks, 07′ Warriors a másik három), úgy hogy előtte háromszor járt a klub a rájátszásban, de akkor mérkőzést sem tudtak nyerni. A második fordulóban is csak egy mindent eldöntő hetedik mérkőzésen estek ki a Durant – Westbrook – Harden hármasra építő Thunder ellen. Randolph az All-NBA harmadik csapatában kapott helyet elismerésként a 20,1 pont, 12,2 lepattanó és 2,2 gólpasszos átlagára, illetve arra a mérhetetlen mennyiségű brusztolásra, küzdésre, valamint arra, hogy tartást adott a csapatának.
Itt indult el a Grit n’ Grind Grizzlies, mely számomra az NBA történetének egyik leginkább kedvelt csapata lett. A Grizzlies fennállása leghosszabb sorozataként hétszer jutott be egymás után a rájátszásba és 2013-ban egészen a Nyugati főcsoport döntőjéig meneteltek. Randolph-Conley-Gasol-Tony Allen négyes a liga legjobb védekező csapatát alkotta. Randolph átlagai pontszerzésben visszaestek, de minden másban tartotta a szintet és ebben az évben másodszor is All-Star lett.
Utolsó 2016-17-es memphis-i évében már a cserepadról jött, új edzője, David Fitzdale, kérésére. Nem hőbörgött, nem rendezett jelenetet, lehajtott fejjel, összeszorított fogakkal tette a dolgát. 24,5 perc alatt 14,1 pontot (3. a csapatban) és 8,2 lepattanót (legjobb Memphisben) átlagolt. 4. helyen végzett az év hatodik embere választáson. Viszont a nyár elég viharosra sikeredett. Fitzdale meggyőzte a vezetőséget, hogy Zach már a múlt s nem ajánlottak neki új szerződést, mondván, hogy a már előző évben is kezdő Jamychael Green és az újonc Jarell Martin kell, hogy játsszon. Így Randolph még csak formális megkeresést sem kapott a klubtól (akik azonnal 20 mérkőzéssel kevesebbet nyertek), amit nagyon rosszul viselt és nem is értett.
1+1 évre aláírt a Sacramento Kings együtteséhez, de itt már hiányzott a játékából a szív, illetve visszatértek a Portlandi időket idéző balhék is. Egy év elteltével, ha nem is hivatalosan, de abba hagyta (a hivatalos bejelentést majd 1 évvel utolsó mérkőzése után tette meg).
Visszavonulása után Memphisben azonnal felkeresték és elmondták neki, hogy az 50-es szám már más mezén nem lesz látható, Grit n’ Grind négyeséből ő volt az első, akit eme megtiszteltetés ért.
Személyében tisztelhetjük az utolsó olyan játékost, aki nagy flikk-flakk nélkül, kijátszott figura híján, mások rontott dobásaiból is meg tudott élni. Dobás vagy lepattanó szerzés közbeni felugrásai során még egy kétoldalas szórólapot sem lehetett kihúzni lábai alól, de olyan ütemérzékkel szerezte meg a lecsorgó labdákat, remek helyezkedésének köszönhetően, hogy azt tanítani kellene (különösen a támadó oldalon). Saját rontott dobásait is visszaszerezte s váltotta kosarakra.
Támadólepattanók számában az NBA 25. helyét foglalja el az örökranglistán. Pontszerzésben gyakran hatékonyabb volt, ha vonták-taszigálták, mintha üresen hagyták volna. Középtávolról is kifejezetten jó keze volt, de igazán a palánk alatt érezte magát otthon.
Számomra, ha azt mondja valaki, hogy Memphis Grizzlies, akkor bizony egy palánk alatt elengedett balkezes félhorog jut eszembe, hatalmas 50-es mezben, kopasz fejen fehér hajpánttal.
Ha egy páratlan relikviát keresel a gyűjteményedbe vagy most vágnál bele a különleges ereklyék gyűjtésébe, mi a segítségedre leszünk.
⍟ People. Passion. Relics. ⍟
