Történet a kártyák mögött: Larry Bird, a Nagy Fehér Sas

Larry Legend, az NBA történetének egyik legnagyobbja.

1978-ig

Larry Bird gyermekkorát nevezhetjük többszörösen hátrányosnak. Tipikus kisvárosi, alsó-középosztálybeli családban cseperedett fel, a 2000 lelkes French Lickben. Szülei (akik kétkezi munkások voltak a mezőgazdaságban) középiskola alatt elváltak és ez törést hozott az életében, jobban magába zárkózott.

1974-ben az Indiana egyetemre ment, ahol a zárkózott, kisvárosi miliőhöz szokott ifjú nem birkózott meg a campuson lévő nyüzsgéssel. 24 nap után otthagyta az egyetemet és hazament utcaseprőnek. Édesapja egyre halmozódó adósságai miatt végzett is magával, ami megint komoly traumát okozott neki. Felnyitotta a szemét, hogy kezdeni kellene valamit az életével, így egy év (ilyenkor kötelező) kihagyás után, 1976-ban elkezdett játszani a Indiana State-n.

Az addig harmatos együttes Bird vezetésével éppen lemaradt az NCAA Tournament-ről vagyis az egyetemi rájátszásról. De Bird annyira felkeltette a Boston Celtics-et vezető, Red Auerbach figyelmét, hogy annak ellenére kihúzta az 1978-as Draft 6. helyén Larryt, hogy előtte megmondta, mindenképp visszamegy az utolsó egyetemi évére játszani.

1981-ig

Akkor még volt erre mód, de 79-ben hozták meg a Larry Bird szabályt, hogy aki jelentkezik a draftra, az automatikusan elveszíti a jogát arra, hogy az NCAA-ben pályára lépjen. Ha nem így történt volna, szegényebbek lettünk volna egy legendás rivalizálás kezdetével. Utolsó egyetemi évét Bird úgy játszotta le, hogy egyetlen egy vereséget sem szerzett egészen az NCAA döntőig, ahol a Michigan State csapata elverte őket, egy bizonyos Earvin Johnson vezetésével.

Akkora érdeklődés övezte az összecsapást, hogy a mai napig ez a mérkőzés a legnézettebb az egyetemi kosárlabda történetében. Bostoni Keltákat egy csapásra bajnokesélyes csapattá lényegítette át: 29 győzelmes évet 61 sikert számláló követte a vezetésével.

Első évesként All Star lett és bekerült az All NBA First Teambe. A rájátszásban csak a főcsoportdöntőben tudta a Sixers megállítani őket. Bird lett az Év újonca 21,3 pont, 10,4 lepattanó és 4,5 gólpassz átlagokkal, Magic Johnson előtt, aki viszont újoncként bajnok lett és Finals MVP. Ezzel kezdetét véve a 80-as éveket átkaroló rivalizálásuk, mely bátran kimerem jelenteni, megmentette az NBA-t.

Red az 1980-81-es szezonra tovább erősítette a Celtics keretét és megszerezte Robert Parish-t, ledraftolta Kevin McHale-t, így ez a mag, azonnal megmutatva a potenciált, év végén bajnok lett. Keleti döntőben visszavágtak a 76ers-nek egy legendás 1:3-ról való fordítás után, majd a Finals-ben az év rájátszás meglepetéscsapata, a Moses Malone vezette Houston Rockets 6 mérkőzésen kapitulált ellenük.

Bird megkezdte az ötéves 20-10-5 sorozatát, vagyis egy szezonban ennyi pont-lepattanó-gólpassz, amit átlagol (egész pontosan 21,2-10,9-5,5). Ezt Kevin Garnett tudta túlszárnyalni a 2000-es években.

1984-ig

Következő két évben (81-82, 82-83) egyénileg hozta a számait, de a Boston nem bírt el a keleti élcsapatokkal. Előbb egy hét mérkőzéses párharcban buktak a 76-ers ellen a főcsoport döntőben, majd a 83-as rájátszás második fordulója egy szégyenteljes söprés formájában jelentette Milwaukeeban a végállomást.

1983-84-ben Larry Legend emelt egy fokozatot a játékán. Toronymagasan megnyerte az alapszakaszt a C’s, két második hely után az MVP választáson (mindkettő Moses Malone mögött) behúzta a Díjat, melyre 24,2 ponttal, 10,1 lepattanóval 6,6 gólpasszal mérkőzésenként rá is szolgált. Ötödik idényében is All NBA első csapattag lett, mellyel új rekordot állított fel.

Playoffban is minden klappolt. A Bullets, Knicks és a Bucks útvonalon újra a Döntőbe jutottak. Itt első alkalommal nézhetett farkasszemet az egyetemi döntőbeli nemezisével, az azóta már Magic Johnsonként ismert Lakers irányítóval. Hét mérkőzéses klasszikus kerekedett belőle, sokszor egymást fogták. A végén a Boston lett a bajnok és Bird az alapszakasz MVP mellé a Finals MVP címét is bezsebelte (27,4 pont, 14 lepattanó és 3,6 gólpassz a párharcban).

1986-ig

1984-85-ben duplázott az MVP címet illetően: 28,7 pont, 10,5 pattanó, 6,6 assziszt. Az alapszakaszban olyan legendás történetek születtek róla, mint például a 1985. február 18-án Salt Lake Cityben történt eset: Jazz ellen három negyed után 22 ponttal vezetett a Boston, Bird neve mellett 30 pont, 12 lepattanó, 10 gólpassz és 9 szerzett labda állt, de a negyedik negyedben már nem lépett pályára. Egy riporter a mérkőzés után megkérdezte Birdöt hogy miért nem ment vissza és hajtott rá a 10. labdaszerzésre? Bird csak ennyit mondott: “Úgy éreztem, elég kárt okoztam ma már a Utahnak”.

Rájátszásban keleten nem akadt ellenfelük, majd jött a visszavágó a Finals-ben, ahol a Lakers revansot vett az egy évvel azelőttiért. Nagy Fehér Sas harmadik MVP címét is behúzta az alapszakasz után, ezzel ő lett a harmadik (és ezidáig utolsó) triplázó a díj történetében (Bill Russell és Wilt Chamberlain a másik kettő).

Az All Star gálán (ahol a főmérkőzésen természetesen törzsgárdistaként ott volt) első alkalommal rendezték meg a tripladobó versenyt, ahova természetesen meghívták Birdöt is. Ha már arra járt, akkor meg is nyerte a versenyt a finom csuklóval megáldott Bostoni 33-as és a következőt és az azutánit is (stílszerűen triplázással kezdve a tripladobó verseny történetét).

Az alapszakaszban Magic nem tudott játszani a Boston Los Angeles-i vendégszereplésén. Bird a mérkőzés előtti bemelegítésnél odasétált Johnsonhoz és azt mondta neki: “Nem akarom, hogy a nézők csalódottan távozzanak az elmaradt show miatt, amit Te szoktál adni nekik”. A mérkőzésen többször is a hazai kispad elől dobott demoralizáló kosarat és az egyik ilyen triplája után kiszólt Magicnek: “Ezt csak neked dobtam, remélem, hogy tetszik a Show”!

A máskor mindig mosolygó Magic eltorzult arccal, Byron Scott és James Worthy szorításában ordított Larry után. Mert Bird ilyen volt, szerette a lelki terrort is alkalmazni az ellenfelein, s mivel játéktudásban talán az NBA történetének egyik legnagyobbja, ezen szavak nem is voltak alaptalanok. Mint mikor a portlandi játékosoknak üzente meg, hogy ellenük csak ballal fog dobni, pihentetnie kell a jobbját, mert a fent említett Los Angeles-i összecsapás lesz utána.

Rájátszásba toronymagas esélyesként érkeztek meg. Nem véletlen tartják ezt a Kelta együttest minden idők egyik legjobbjának (a Bird-McHale-Parish frontcourt a ligatörténet legjobbja). Ha a hármasból valaki leült, akkor az ebben az évben csodák csodájára egészséges Bill Walton szállt be a padról és ehhez csatlakozott még Dennis Johnson is, a korábbi Finals MVP. A felsoroltak mind Hall Of Fame-be kerültek pályájuk után.

A döntőig egyetlen mérkőzést veszítettek. Meglepetésre nyugatról nem a Lakers, hanem ismét a Houston Rockets (csak már Hakeem Olajuwon vezetésével) nézett farkasszemet vele. 4:2-re megnyerték a párharcot, másodszor választották a Finals MVP-jének és kishíján tripla duplát átlagolt (24 pont, 9,7 lepattanó és 9,5 gólpassz).

1987-ig

1986-87-ben másodszor játszotta a legtöbb percet a Ligában és 28,1 pontot dobott meccsenként úgy, hogy karrierje legjobb gólpassz átlagát tette le mellé az asztalra (7,6 pontot érő átadással). De a történelmi tett inkább a pontszerzés pontosságának összetételében rejlik.

NBA történetében első alkalommal sikerült legalább 50% felett dobni mezőnyből (52,5%), 40% felett a triplavonalon túlról (40,0%) és 90% felett a büntetővonalról (91,0%) egy azon évben. Ezzel életre keltve az 50-40-90 Klubbot, melyre azóta is összesen 8-an voltak képesek rajta kívül: Mark Price, Reggie Miller, Steve Nash, Dirk Nowitzki, Kevin Durant, Stephen Curry, Malcolm Brogdon és Kyrie Irving.

Playoffban a Bulls ellen még könnyen tovább mentek, de a második fordulóban vért izzadva, hetedik mérkőzésen mentek tovább. A keleti döntő még nagyobb izgalmak közepette ért véget. Az ötödik meccsen 5 másodperccel a vége elött 107-106-ra vezetett a Detroit, akik oldalbedobáshoz készültek. Szinte kézben volt a 3:2 a Pistonsnak. Isiah Thomas dobná be a labdát Bill Lambiernek, de a Nagy Fehér Sas lecsapott a bedobásra és azonnal passzolt is tovább DJ-nek, aki bedobta a meccsnyerő ziccert.

/A meccset itt láthatjátok/

Mert bár Bird nem volt egy szuperatléta, sem rugólábú, de még csak gyorsnak sem nevezném, viszont ez a jelenet, amiben minden benne van, ami Ő. Hihetetlen mód olvasta a játékot. “Ha egy pólóba lennénk belebújva és úgy kellene fognom őt akkor is megverne. Én jobbra mennék mikor ő már balra mögém került és fordítva. Egyetlen agysejtjében több tudás van erről a játékról, mint sok másnak összesen” – Michael Cooper mondta ezt róla az 1987-es, harmadik Johnson-Bird nevével fémjelzett döntő előtt.

Fordulatos párharcban 2:4 arányban alulmaradtak a Lakers ellenében és sajnos többé már nem jutott ily magasságokba Bird és a Celtics.

Visszavonulásig

1987-88 pontszerzésben egyéni legjobbja lett, 29,9 ponttal, megismételte az előző éves 50-40-90-es bravúrt (52,7-41,4-91,6), amit rajta kívül csak Nash tudott egynél több alkalommal. A rájátszásban a keleti döntőben már nem bírtak el a vérszemet kapott Pistons csapatával. Következő szezonban összesen 6 mérkőzésen tudott pályára lépni, mert a sarkán lévő csontkinövéseket megműtette.

Utolsó három évében kezdett visszaütni a testét nem kímélő, minden szabad labda után vetődő, önfeláldozó stílusa. Hol a háta, hol a dereka, volt, hogy a térde fájt. Pontátlagán kívül egyéb játék elemben tudta hozni a korábbi szintet. 1992-ben tagja volt a Dream Team csapatának az 1992-es Olimpián. 10 nappal a torna megnyerése után, 1992. augusztus 18.án bejelentette, hogy visszavonul, engedve teste figyelmeztetésének. Mezét szinte azonnal visszavonultatta a Celtics.

Visszaemlékezés

Háromszoros MVP, ugyanannyi bajnoki címet nyert (szépen keretbe foglalva a két Rockets elleni győzelem közé beékelve egy Lakers elleni sikerrel). Bird az első 8 évében bekerült az All NBA első csapatába, amit rajta kívül csak Tim Duncan mondhat el magáról.

Kiemelkedő teljesítményként csettintünk, ha valaki fut egy 20+ pont 10+ lepattanó 5+ gólpassz szezont: na már most Bird a karrierjében 24,3-10-6,3 átlagot hozott a fenti kritériumok mellett, meg kell mondani, hogy senki nem tudta ezt rajta kívül. Tagja annak a három játékosnak, akik egy egész éven át 25 pont, 10 lepattanó, 5 gólpassz, valamint 1-1 blokk és szerzett labda felett teljesítettek (Kareem Abdul-Jabbar, Giannis Antetokounmpo a további kettő).

Statisztikáknál csak a játéka volt látványosabb. Tökéletes pozíció fogása lepattanózásnál, hihetetlen ahogy olvasta a játékot és mindenkinél egy lépéssel előrébb járt. Korát megelőzve 206 centisen is olyan hatékonysággal dobálta a triplákat amire még ma is elismerően csettintenénk a posztján. Magic Johnsonnal való rivalizálása legendássa vált, de az is, hogy emellett hihetetlen mód tisztelték a másikat.

Itt van előttem egy olyan pillanat az 1984-es döntőről, mikor egy elveszettnek hitt labda után Bird kivetődött és visszahúzta Parishnek. Ahogy ment fel támadáshoz Larry, Magic elismerést sugárzó arccal és ökölpacsival várta és egy lazán odavetett “nice job”-bal. Ez számomra minden, amiről ez a sport kellene, hogy szóljon, a tisztelet, az alázat és a játék szépsége maga.

Indiana I.

Mezt öltönyre cserélve tanácsadóként dolgozott a Bostoniaknál. 1997-ben hazatért Indianaba, ugyanis mindenféle tapasztalat nélkül felkérték a Pacers vezetőedzőjének. “Három évet adok magamnak, hogy a Pacers bajnok legyen, ha nem sikerül veszem a kalapom” – mondta székfoglalójában. Eleinte mosolyogtak rajta a zsurnaliszták, de gyorsan lefagyott a mosoly az arcukról.

Az előző szezonban rájátszásba sem jutó együttes változatlan kerettel fennállása addigi legjobb mérlegét produkálta 58 győzelemmel. A rájátszásban is a főcsoport döntőben csak a hetedik mérkőzésen estek ki a második triplázására készülő Bullstól. A szigorú ítészek Larry Bird nevét mondták ki az Év Legjobb Edzője díj kihirdetésénél. Ezzel egyedüli lett, aki játékosként és edzőként is az NBA legjobbjának lett választva.

Következő évben szintén a keleti döntő lett a végállomás a csapatnak az extázisban játszó Knicks ellen. 2000-ben túllépett a saját árnyékán mind a klub, mind Bird. Története során első és eleddig egyetlen alkalommal bejutott a Pacers a döntőbe, ahol a Lakers (ki más lehetett volna) már szinte szokásosnak nevezhető 4:2-vel, az útját állta annak, hogy edzőként is bajnok legyen.

Indiana II. /Lezárás/

Bird adott szavához illően valóban nem hosszabbított a Pacers kispadján. 3 év pihenő után 2003-ban újfent munkába állt az Indianapolisi együttesnél, mint a csapat elnöke. Egyik első lépése a régi rivális, Isiah Thomas elküldésé az edzői székből és volt csapattársát Rick Carlisle vette át a helyét.

Mondhatnánk, hogy a régi sértettség és a “földijének” segítése volt a motiváció, de a Pacers az első évében azonnal megdöntötte az általa edzőként felállított alapszakasz rekordot 61 győztes találkozóval. Zeke 3 első körös kiesése után a Főcsoportdöntőig jutottak új edzőjükkel. Ezután már ily magaslatokba nem jutott.

2012 nyarán egészségügyi okokból lemondott, miután az előtte levő pár év jutalmaként az Év Vezetőjének választották, mert újra keleti elitbe emelte a Pacers csapatát (David West oda csábítása, Paul George draftolása, George Hill megszerzése). Még olyan sem volt, hogy valaki MVP és Év edzője díjat is bezsebelje, de a triplázás, hogy valaki az Év Vezetője is legyen jó darabig nem tűnik elérhetőnek.

Szabó Tomi – Történet a kártyák mögött 

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Válaszolnál nekünk egy egyszerű kérdésre?

A válaszodért cserébe kérlek, hogy fogadj el egy örökös 5%-os kupont, amit korlátlanul felhasználhatsz. Kérlek, hogy add meg az e-mail címed.

Iratkozz fel az 5%-os örökös kedvezményért!