Focis sztorik: Manchester City – Real Madrid 4:0 elemzés – Bajnokok Ligája felvezető

Egymás utáni harmadik évben is találkozik egymással a Real Madrid és a Manchester City a Bajnokok Ligájában.

Igaznak látszanak Carlo Ancelotti azon szavai, miszerint: “Ha meg  akarod nyerni a Bajnokok Ligáját, akkor meg kell verned a Cityt.”  

A legutóbbi két alkalommal, más-más okból, de kifejezetten emlékezetes maradt ezen két csapat összecsapása. 2022-ben a City hazai pályán szerzett győzelme nem volt elég a továbbjutáshoz, a visszavágó hajrájában Rodrygo és Benzema 3 gólt szerzett a 90. Perc után, amivel nem csak eldöntötték a párosítást, de a Bajnokok Ligája történetének egyik  legemlékezetesebb fordítását vitték végbe. 

A tavalyi szezonban Pep Guardiola már semmit sem bízott a véletlenre. Az első pillanattól az utolsóig kontroll alatt próbálta tartani ellenfelét, ami valljuk be, nem csak hatásos módszer volt, de kifejezetten látványos is. 

A teljes egyeneskieséses szakasz során bevált módszere lett a csapatnak, miszerint idegenben nem vállal kockázatot, igyekszik semlegesíteni az ellenfél támadásait elsősorban. Működött is, hiszen mindhárom idegenbeli mérkőzés végeredménye 1-1-es döntetlen lett. Hazai pályán azonban teljesen megfojtják ellenfelüket, tették ezt mind a Lipcse, a Bayern és Real Madrid ellen. 

Hogy is nézett ki ez a pályára vetítve?  

3-2-4-1-es alapformáció, szemben a madridi 4-3-3-al.

Guardiola ebben a szezonban csúcsra járatta a “box” középpályát. A 4 középpályás biztosítja a folyamatos létszámfölényt, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy megalapozza az abszolút kontrollt a labdával. Másik előnye, hogy a dupla 6-os dupla 8-as hadrend biztosítja mind támadásban mind középpályás védekezésben az emberfölény kialakítását. 

Ancelotti kedvelt felállása, melyben fontos szerep jut a legerősebb csapatrészének, a középpályának. A Kroos-Modric-Valverde háromszög stabilitást ad a középpályán, valamint könnyen tudnak védekezésből támadásba rendeződni, és mint korábban többször is láthattuk, ezzel képesek látszólag erősebb, jobb formában lévő ellenfeleket is kijátszani.  

Már a kezdést követően látszódott, hogy az irányítás az angolok kezében van. Nem először láttuk Guardiola csapatától a “labdás védekezés” elvét, hiszen ha az ellenfél nem tud kulcsterületeken labdát birtokolni, nem képes helyzetek kialakítására. Az első 15 percben 124-13 volt a passzok aránya, míg a labdabirtoklásé 79-21% az ő javukra.

A folyamatos szélességet a Grealish-Bernardo Silva duó biztosította elöl, mögöttük pedig a Gündogan és De Bruyne által alkotott dupla 8-as sor a félterületeket töltötte fel, mögöttük pedig Stones és Rodri helyezkedett középen, ezzel lehetővé téve, hogy ne maradjon túl nagy terület a magasra tolt támadósor mögött, illetve a kétes labdákat is rendre megszerezték, ezzel még kevesebb lehetőséget hagyva a kontratámadásokra. 

A létszám tartására Ancelotti low-blockban Fede Valverdét használta 5. számú védekezőjátékosnak, aki többnyire egész jól megoldotta a helyzetet. Előttük egy 4-es sor állt össze, ami viszont rendre átjátszható maradt.

Amikor a hazaiak valamelyik szélre játszották a labdát, többnyire az egész védelem eltolódott a labda irányába, ami miatt egy gyors forgatást követően folyamatosan 2v1-es szituációk alakulhattak ki a túloldalon. 

Az első gól előtt például 7 védő helyezkedett 5 támadóra, így egy gyors forgás után rengeteg  üresen maradó társ és szabad terület maradt Bernardo Silva számára. 

Az emberhátrány mellett ráadásul rendre poszton kívül találták magukat a Real Madrid játékosai. Bár Kroos és Modric vitán felül a világ legjobbjai közé tartoznak, de idegen szituációkban még ők sem tudnak ugyanolyan arányban, ugyanannyi idő alatt megfelelő döntést hozni, mint ahogy azt a középpályán teszik.

A vendégek többnyire kontrákra rendezkedtek be. Ezt igazolja a két részre tagolt mezőny, kevés középpályás játékkal. Céljuk a labda leggyorsabb eljuttatása Vinicius Jr-hoz vagy épp Benzemához. Igaz, ritkán sikerült ténylegesen birtokolniuk a labdát, akkor viszont  megfigyelhető volt, hogy Modric a szokásosnál mélyebben helyezkedett, vélhetően azért, mert egy középpályán elveszített labdával kiszolgáltatnák magukat a City kontráknak. 

Ancelotti viszont beleesett abba a hibába, hogy már túlságosan is óvatos volt. Mivel nem tartózkodott elegendő játékos a támadóharmadban, így szinte esélyük sem volt átjátszani a védelmet. Amikor pedig elvesztették a labdát, nem tudtak kellő nyomást gyakorolni ellenfelükre, hogy megnehezítsék a hátulról történő építkezést.

Folyamatosan volt megjátszható csapattárs a védők számára, ami miatt a madridi játékosok állandó ingázásra kényszerültek.

Az első félidőben a saját térfélről való építkezésük is rendre elvérzett. Rosszul elosztott létszám miatt nem igazán tudtak rövid passzokkal labdát kihozni a térfelükről, az előrevágott labdákat viszont szinte kivétel nélkül hatástalanították a védők. 

Második félidőre a Real nagyjából tükrözte a Manchester City felállását. Alaba és Éder Militao közé sorolt vissza Kroos, előttük egy sorral Valverde és Luka Modric duplaszűrőben, Rodrygo Benzemával a center Vinicuis mögött, míg a szélességet itt a szélső védők adták.

Ezzel a váltással sikerült visszaszorítani az agresszív hazai nyomást, olykor még helyzeteket is ki tudtak alakítani azonban az eredmény és az idő már nem nekik dolgozott.  

Bár voltak ígéretes időszakaik, nem sikerült igazán nagy helyzeteket kialakítaniuk. Az olasz szakember viszonylag korán élt a cserék lehetőségével, azonban keretmélységük miatt ezt nem tehette meg olyan minőségben mint ellenfele. 

A harmadik gól után ismét szerkezetet váltottak, ez viszont már csak amolyan minden mindegy alapon történt. 4-2-4-re váltottak, amivel feláldozták az eddig kialakított  középpályás fölényüket.  

A végeredmény a már mindenki által ismert 4-0 lett, hihetetlen hazai dominanciával. Mind  taktikailag, mind pedig keretminőségben ellenfelük fölé tudott nőni Pep Guardiola és csapata. Folyamatos presszing alatt tartották azt a Real Madridot, aki az elmúlt években rendre helytálltak hasonló helyzetekben.  

Azonban hiába a tavalyi siker, idén ismét, remek formában várja Carlo Ancelotti a lehetőséget a revansra. Az eddig is klasszisokat magába foglaló madridi középpálya kiegészült a világ legnagyobb tehetségének tartott középpályásával, Jude Bellinghammel, akinek egészen biztosan nem fog gondot okozni az agresszív letámadás, valamint az angol csapatokra jellemző fizikális játék.  

Carlo Ancelotti és Pep Guardiola eddig 10 alkalommal néztek szembe egymással. Ezen  találkozók során 6 alkalommal a katalán, míg 3 alkalommal az olasz szakember csapata  hagyta el győztesen a pályát, ezek mellett mindössze 1 alkalommal játszottak döntetlent. 

Két legendás edző, két Bajnokok Ligája esélyes csapat várja az áprilisi találkozót. Az egyik minden más csapatnál többször hódította el a trófeát, míg a másik sorra iskolázza le nem csak Anglia, de egész Európa legjobb klubjait. Aki felül tud kerekedni a másikon, az hatalmas  lépést tesz a döntő felé. 

Az első mérkőzést április 9-én rendezik Madridban, míg a visszavágóra 17-én kerül majd sor.  A jelenlegi sorsolás (papíron) ismét az angoloknak kedvez, hiszen ők kezdenek idegenben,  így a visszavágót, ahol minden eldől, hazai közönség előtt játszhatják majd le.

Somogyi Ákos –
Focis sztorik, elemzések, interjúk

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

További cikkek

Olyan relikviát szeretnél, amit nem találsz az oldalon? Írj nekünk és rövid időn belül felvesszük Veled a kapcsolatot.

Ha egy páratlan relikviát keresel a gyűjteményedbe vagy most vágnál bele a különleges ereklyék gyűjtésébe, mi a segítségedre leszünk.

⍟ People. Passion. Relics. ⍟

Online fizetés a PayPal segítségével
Legfrissebb bejegyzések
Termékkategóriák
Hasznos információk
Kövess minket
Facebook Instagram Telegram Tiktok Youtube
Bigboombreak
Facebook Instagram Telegram Tiktok Youtube

Válaszolnál nekünk egy egyszerű kérdésre?

A válaszodért cserébe kérlek, hogy fogadj el egy örökös 5%-os kupont, amit korlátlanul felhasználhatsz. Kérlek, hogy add meg az e-mail címed.

Iratkozz fel az 5%-os örökös kedvezményért!