Arcok és történetek: Interjú Tar Andrissal, a legnagyobb hazai Rodman gyűjtővel

Egy gyerekkori kártyacsomag, vörös haj, Bulls mez és egy életre szóló szenvedély. Tar Andris mesél arról, hogyan vált Dennis Rodman a „szuperhősévé”, miként építette fel Magyarország egyik legkülönlegesebb NBA-gyűjteményét, és miért több Rodman egyszerű kosárlabdázónál.

Vannak pillanatok, amik látszólag jelentéktelenek – egy kártyacsomag a büfében, egy furcsa figura vörös hajjal –, aztán észrevétlenül életre szóló történetté válnak. Tar András számára egy ilyen pillanat volt, amikor az 1990-es évek közepén először megpillantotta Dennis Rodmant egy kosaras kártyán. Akkor még nem tudta, ki az a „Féreg”, csak azt érezte, hogy valami egészen más, mint bármi, amit addig látott.

Azóta közel 25 év telt el, és ez az első benyomás mára Magyarország egyik legnagyobb Dennis Rodman-gyűjteményévé nőtte ki magát: kártyák, mezek, könyvek, festmények, aláírt relikviák és egészen különleges darabok, amelyek mögött mind saját történet áll. Andris nemcsak gyűjtő, hanem a Dennis Rodman Rajongói Klub alapítója is – egy ember, aki nemcsak tárgyakat halmoz, hanem egy korszak hangulatát, egy ikon mentalitását őrzi.

Ebben az interjúban visszautazunk a 90-es évek NBA-jébe, beszélgetünk szenvedélyről, megszállottságról, popkultúráról és arról, miért lett Dennis Rodman több mint kosárlabdázó: egy örök outsider szimbóluma.

Hogyan és mikor kezdődött a Dennis Rodman relikviák és kártyák iránti szenvedélyed?

1990 valahányat írtunk, azokat a mindig is emlegetett különleges éveket a hobbiban és magában az NBA-ben. Általános iskola 5. osztályos lehettem, amikor a büfébe megérkeztek az első kosaras kártyás csomagok. Ne gondoljatok semmi extrára, hisz a 1996-97-es szériából Collectors és Fleer tasakok varázsoltak el minket a haverjaimmal.

Akkor még azt sem tudtam, hogyan is működik ez a csodálatos sport. De mindenki kezében a nagy betűs Kosaras Kártyák pörögtek és cserélődtek egymás közt, persze még tudatlanul és tetszés szerint. Na én ekkor pillantottam meg a Szuperhősöm az egyik vásárolt kis tasakban rejtőző kártyán. Bulls piros uniformban hozzá illő vörös hajjal, telis-tele tetkóval, a lábai kesze-kuszán a levegőben tartva, szinte már spárgában szedve a lepattanót.

Akkor fogalmam sem volt, hogy ki Dennis Rodman, de ez az extravagáns különc külső azonnal megfogott és onnantól kezdve a mai napig rajongója vagyok és minden relikviát is gyűjtök a kedvencemről. Pár éve pedig Karácsonyra sikerült meglepnem magam ennek az “Első” kártyának a festmény változatával, amit a lap ihletett meg.

“SEMMIBŐL SEM ÁLLT PIROSRA, NARANCSSÁRGÁRA, VAGY ZÖLDRE FESTETT HAJJAL MEGJELENNI. PIROS AIDS-SZALAG DÍSZELGETT A TARKÓMON.”

Miért pont Dennis Rodman? Mi az, ami ennyire különlegessé teszi őt számodra?

Amint előbb is említettem, azonnal különlegessé vált számomra Dennis egyedi és szokatlan külseje. Imádtam, hogy mindegyik kártyán más színben pompázott a haja, vagy épp valami üzenet volt belenyírva a szurkolóknak címezve, vagy ahogy a lepattanók voltak megörökítve a kártyákon, a lábai kesze-kuszán a levegőben brutális mozdulatokkal. A tetoválásai is nagy hatással voltak rám, az egyik személyes kedvencem az első tetkója, amit én is a bal vállamra varrattam. Viszont azokban a kemény 90-es évek második felében sajnos nem nagyon volt elterjedt az internet, és enélkül nagyon nehezen jutottam videó tartalmakhoz róla. A híradó sport rovatában láttam egy-két rövid összefoglalót, ha épp jókor néztem, Rodman is benne volt, a szerencsésebbeknek pedig a tv3 adó a 1998-as playoff (Bulls-Jazz) meccseit végig közvetítette.

Ennek köszönhető az első meccsem is amit láttam a Féregtől. Ez a 98-as döntő 6. meccse volt és amit cimbim ismerősétől kaptam kölcsönbe VHS-en, és nagy meglepetésemre az önéletrajzi könyvével együtt. Mondanom sem kell, majd kicsattantam az örömtől, azonnal elolvastam és végre láthattam egy teljes és nem is akármilyen meccset tőle. Az a játék iránti szenvedély és kemény munka, amit itt láttam, még jobban arra lelkesített, hogy igen, ő lesz az én emberem és mindent is akarok tudni róla. Rengeteg plusz infóval lettem gazdagabb Rodmanségből a könyv elolvasása után és újságcikkekből. Például azzal is, hogy az 1986-os év milyen fontos volt mindkettőnk számára. Én megszülettem, Ő pedig megkezdte NBA pályafutását. Hihetetlen a semmiből mekkora utat járt be a karrierje és élete során és hogy vált a világ legjobb lepattanózójává.

“NE HAGYD SOHA HOGY MÁSOK VÉLEMÉNYE DONTSE EL, HOGY TE KI VAGY.”

Hogyan írnád le Rodman jelentőségét az NBA történetében és a popkultúrában?

Rodman pályafutása rengeteget adott az NBA-nek azzal a ténnyel, hogy kiérdemelte a lepattanó specialista játékos címet egész karrierje során, emellett brutális védekező játékos vált belőle. Ezt mind azzal a szenvedéllyel, kemény munkával, amit folyamatosan a pályára tett akár egy átbulizott éjszaka után is. Ami meg is mutatkozott: 5x bajnoki cím, 2x év védő játékos, 2x All-Star szereplés, és 7x egymást követő évben ő szedte a legtöbb lepattanót az NBA-ben és mindezt 30 éves korától, embertelen teljesítmény.

Nagyon szerettem – még a kosárlabda iránti szenvedélyem előtt – Jean-Claude Van Damme-ot és a filmjeit. Amikor megtudtam, hogy együtt játszanak a Nyerő párosban, valami fantasztikus érzés volt, és a mai napig megnézem, ha épp a tévében megy. Ott van az önéletrajzi film róla is: a könyv elolvasása után nagyon jó volt látni, vagy akár a Féreg akcióba lép című filmjét újra elővenni. Lehet, páran emlékeznek rá a régi, fanatikus gyűjtők közül, hogy anno a Zsoldosok című akciósorozatban is szerepelt, amit itthon is adott valamelyik adó. (Azóta is keresem a részeket.)

Imádtam a pályán kívüli polgárpukkasztásait is. Ha nem épp Madonnával nyomult, akkor Toni Braxtonnal, Cindy Crawforddal randizott, vagy épp feleségül vette Carmen Electrát.

Menyasszonynak öltözött az első könyve (Dennis Rodman – A Féreg) kiadásán, és így „házasodott össze” a rajongóival. A második könyve (Légy vad) bemutatására már neon pink hajjal, ezüst topban, kifestve érkezett chopperrel. A harmadikra – amit már nem fordítottak le magyarra – szimplán koporsóban hozatta magát, a könyv címéhez hűen: Már rég halottnak kéne lennem.

Pár éve a 30 for 30 az ESPN-nél újra kiadta az önéletrajzi dokumentumfilmjét, ahol Rodman rengeteget mesélt a múltról és a jelenről, és olyan videós tartalmak is előkerültek, amiket még én sem láttam korábban.

Megannyi balhéja emlékezetes volt – és az is marad számomra. Ilyen például a pankrátorkodása Hulk Hogannel az 1998-as döntők mérkőzései között, amiről ismét film készül 48 óra Vegasban címmel. Izgatottan és türelmetlenül várjuk.

“SZUPERSZTÁR VAGYOK ÉS AKKOR IS AZ MARADOK, HA MÁR SENKI SEM AKARJA!”

Mennyi ideje gyűjtöd ezeket az ereklyéket, és mennyire tekinted magad elkötelezett gyűjtőnek?

Lassan kb. 25 éve az életem részei a Rodman-relikviák, és itt nem csak a kosaras kártyákra gondolok. Hanem a mezektől az újságokig, az azokban felbukkanó aprócska cikkeken és képeken át, a poszterekig, festményekig, aláírt mezekig, a különböző nyelveken kiadott könyvekig, cipőkig, DVD-kig, bábukig, rajzokig, tetoválásokig… sorolhatnám.

Itt ki is térnék egy elég ritka, szinte már fanatikus gyűjtési formára a kártyák terén, amit Cameo vagy Shadow kártyának neveznek. Ezek sajátos definíciója, hogy nem kimondottan Rodman-lapok, hanem az adott kártya főszereplője mellett, a háttérben vagy épp védekezés közben feltűnik Rodi valamilyen formában. Tudniillik ezekről nincs lista, hogy melyiken szerepel a lepattanókirály.

Rengeteg munka és belefektetett idő volt ezeknek a felkutatása, és több halomnyi kártyát kellett végignéznem. Ami pedig igazán fantasztikus benne, hogy a mai napig felbukkan egy-egy ilyen lap, vagy épp valaki megkeres vele, hogy „erről tudtam-e már?”.

Akár az egyik saját „agyszüleményemet” is ide sorolnám. Amikor sikerült beszereznem a második pár Converse All-Star React 91-es cipőt, ami gyerekkoromban még csak álom volt számomra. Az idő viszont sajnos eljárt a talp gumirésze felett, így utcai viseletre alkalmatlanná vált. Meguntam, hogy mindkettő csak a vitrinben áll, és nem tudom hordani őket.

Így a rosszabb állapotút újraalkottam egy régebbi Converse cipőm alsó részével. A leválasztott talpból pedig egy hazai custom kártyaművész gyönyörű, egyedi cipődarabos kártyákat készített nekem.

Mi a gyűjteményed legértékesebb darabja, és van-e hozzá különleges történeted?

Számomra minden egyes relikviám értékes a Féregről. Szinte a legtöbb darabhoz tartozik egy saját, apró történet: hogy milyen úton-módon került hozzám. Így van ez ezzel a gyerekkori ritkasággal is, amit azóta is hajtottam. Jöjjön a mese, amit nemrég újra megosztottam az egyik kártyás csoportban.

„…hol is kezdjem a mesémet… egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kártyabolt…
Sokaknak ismerős lehet a Single Cards kosaras kártyabolt a Nyugatinál, az akkori Skála mellett – persze a 2000-es évek elejéről beszélek.
Amikor először látogattam oda gyerekként, valami hatalmas és leírhatatlan élmény volt. Olyan lapokat láttam, amiket addig még soha nem csodálhattam élőben. A vitrinek tele voltak különleges insert lapokkal, a falakon Titanium sor, bekeretezve a Triumvirate Bulls Trio, és ott díszelgett egy fekete, aláírt Dennis Rodman mez is, aminek már a látványa is örömmel töltött el. Az ára 30000 forint volt – tisztán emlékszem rá –, így erről nagyon hamar le is tettem.
Amit viszont a mai napig bánok, és nem felejtek el, az a 1997–98 Z-Force – Big Men on Court Dennis Rodman kártya. Akkor ott hagytam 4000 forintért. A szüleim nem szerettek volna egyetlen kártyáért ennyi pénzt kiadni, és azt mondták, inkább vegyek helyette csomagot. Sajnos meggyőztek, bármennyire is akartam akkor azt a lapot. Mondanom sem kell, a csomagokban semmi érdekes nem volt.
Innentől kezdve elkezdtem hajtani ezt a kártyát, aminek az értéke az egekbe szökött, és egyre ritkább lett a piacon. Az ára közel 19 év alatt hatalmasat nőtt, így lassacskán én is kezdtem letenni róla…
Egészen addig, míg pár nappal ezelőtt sikerült megnyernem egy Razzon. Hihetetlen érzés volt – alig akartam elhinni. Óriási boldogság, hogy végre itt van a kezemben, és jó darabig itt is marad: a gyűjteményemet ékesíti, Beckett 9-es bevizsgált formában.
A történet pikantériája pedig az, hogy most is „4000 forintot adtam ki érte” – a 2× spotért, amivel megnyertem.”

Ez egy több mint öt éve történt sztori, de a mai napig hidegrázós élmény visszagondolni rá, és ugyanolyan fantasztikus, mint akkor.

Hány darabból áll jelenleg a gyűjteményed, és melyek a legnagyobb büszkeségeid?

Őszintén fogalmam sincs (a kártyákon kívül, mert azokat számon tartom), hogy miből mennyi van. De mivel felkértél erre a szuper interjúra, így próbálom Nektek és az olvasóknak nagyjából számszerűsíteni.

Rodman kártyák (hivatalos, aláírt, sorszámozott, – “1/1; /9; /10; /25; /50; /99”…stb, cipődarabos, mezdarabos, oddball, matrica, custom): 1169 db
Itt meg tudjátok nézni a kártyákat: Dennis Rodman kártya gyűjteményem (Folyamatos feltöltés alatt, jó nézelődést)
Cameo kártyák: 212 db
Ritka dia fotók a 90-es Bulls meccsekről. Ezek nem duplikált vagy negatív sokszorosított másolatai hanem 1/1 és Al Tielemans fényképei.. Ő a Sports Illustrated egyik fotósa.
Mezek: 35+ cipők: 4+ és minden hordható cucc: 40+ (pl. a Vele reklámozott Van Dutch óra vagy 1997 Converse All-star React 91 cipő)
Festmények különböző alkotóktól: 15 db
Poszterek: 70+
Újságok (címlapos és bent lévő fotókkal): 300+
Könyvek, magazinok a világ minden tájáról több nyelven: 50+
Bábuk, babák, plüss, zászlók, érme, telefonkártya, labda, NBA meccs jegy és egyéb csecsebecsék: 30+
Készített rajzok, karikatúrák: 30+
Tetoválásaim: 7 db

Szóval megközelítőleg 2000+ darab környékén áll jelenleg a gyűjteményem. Ezek közül mind különleges számomra, akár amit nehezebben vásároltam, esetleg csere útján került hozzám, valamilyen alkalomra ajándékba kaptam vagy csak úgy megleptek vele. Persze vannak közte kiemelkedő kincsek, mint például egy keretezett aláírt Bulls mez benne aláírt NBA fotóval PSA hitelesített vagy éppen, amit majd szeretnék kereteztetni egy Lakers aláírt hitelesített mez plusz LA aláírt hitelesített fotóval és arról fénykép, amikor írja alá Rodi az adott képet. Amit majd a 90-es évekből szerzett Van Damme aláírással együtt szeretnék keretbe foglalni a közös filmes sikerük emlékére. Ott van még a saját kiadott Rodman Vodkája szignóval, amit itthonról sikerült beszereznem és tudomásom szerint több nincs is belőle hazánkban. Vagy éppen a rövid Angliai pályafutása alatt Brighton Bears színeiben játszott mez.

Van-e olyan darabod, amit régen nagyon olcsón szereztél be, de mára már jelentősen megnövekedett az értéke?

Szerencsére jó pár ilyen darab ékesíti a gyűjteményem, és fordítva is igaz: amit anno „olcsón” nem vadásztam le, azokat most kell pótolnom többszörös áron. Az egyik legemlékezetesebb ilyen szerencsém egy eBay-vásárlás során volt, még 2015 környékén.

Egy Rodman lotra licitáltam épp, amelyben lapult egy brutálisan ritka és gyönyörű 1998–99 Hoops Prime Twine, 500-ig sorszámozott, vágott kártya. Az eladó több képen mutatta a licitálható csomag tartalmát, ami nagyjából 50 darab „Férges” kártyát tartalmazott – ezek közül a legtöbb már megvolt.

Ezt a csodát viszont csak az utolsó fotón mutatta meg, így azok láthatták, akik végigpörgették az összes képet, mert a leírásban nem tért ki részletesen a lot tartalmára. A licitet 40 USD-ért nyertem meg, ami már akkoriban is óriási zsákmánynak számított.

Azonnal ráírtam az amerikai eladóra, és megkérdeztem, van-e esetleg bármilyen más Dennis Rodman-relikviája. A válasz igen volt, és azt mondta, ajándékba beleteszi a csomagba: zászlókat, egy mini Rodi-labdát, laminált posztert stb. Az egész hihetetlennek tűnt, de pár héttel később megérkezett a várva várt csomag az USA-ból. Minden gondosan becsomagolva, hibátlan állapotban.

Csak hálálkodni tudtam az eladónak, és megosztani az örömömet a gyűjtőtársakkal. Azóta az értéke, eladási ára több tízszeresére nőtt.

Van-e olyan ritka kártya vagy relikvia, amit régóta keresel, de még nem sikerült megszerezned?

Naná, hogy van, és ehhez is fűződik egy sztori. 2014-ben, amikor hazaköltöztem Angliából, nem sokkal később ellátogattam az első börzémre. Az egyik gyűjtőtársnál két Jambalaya Rodman is pompázott, és szívesen eladta volna nekem akár részletre is, 100.000 forintért.

Sajnos nemet mondtam – akkoriban még nem adtam ki ekkora összeget egyetlen kártyáért. Ezt a döntést azóta is bánom, hiszen a kártya értéke kapott még egy nullát, hét számjegyűvé nőtte ki magát a piacon, és egyre ritkábban bukkan fel. Azóta az egyik igazi „unikornis” kártyámmá vált.

De soha ne mondd, hogy soha – a Szent Grál beszerzése még folyamatban van…

Nagy vágyam még a lepattanókirályal egy személyes találkozó: egy kézfogás, egy személyre szóló aláírás. Elmondani neki, hogy Magyarországon is mekkora rajongótábora van. Megmutatni a róla szóló tetoválásaimat. Esetleg a karomra kérni a szignóját, majd azt azonnal átvarratni.

Ha ez mégsem jönne össze, akkor egy meccsen viselt mez vagy cipő beszerzése lesz a cél. De remélem – és kívánom neki –, hogy még jó sok évig boldogítsa a követőit. Van ugyanis még egy bakancslistás álmom: egyszer, valahol kiállítani a teljes gyűjteményemet, és meghívni Dennis Rodmant, hogy lássa, mekkora rajongótábora van kis hazánkban is.

Hogyan tartod karban a gyűjteményedet, és hogyan biztosítod, hogy a darabok megőrizzék értéküket?

Minden egyes kártyát új „bugyiba” teszek, majd megy az albumba. Ami nem fér a mappalapba, az toploaderbe vagy mágnestokba kerül. Mindegyik fénytől elzárt helyen van tárolva. Az újságokat, cikkeket, rajzokat és posztereket szintén külön tárolókban őrzöm.

A mezek és ruhadarabok textilvédő tárolóban, külön fogason sorakoznak egy elkülönített szekrényben. Emellett van egy hazai művész által készített, gyönyörűen kidolgozott kártyatároló bőröndöm is, amibe az igazi ritkaságok kerülnek.

Minden egyes darabomra nagyon vigyázok, és féltve őrzöm.

Melyik volt a legemlékezetesebb pillanat, amikor egy különleges darabra sikerült szert tenned?

2023.10.23-án történt az egyik legcsodálatosabb pillanat az életemben, amikor a kisfiam, Dorián megszületett. Ennek tiszteletére – és a kis trónörökös számára – megvásároltam az egyik gyerekkori álomkártyámat. Mindig is egy olyan, „lehetetlen beszerzésű” lap volt számomra.

Viszont az egyik csoporttag nagyon korrekt áron megvált tőle, és az élet úgy hozta, hogy sikerült elboltolnom vele. Így az 1997–98 SkyBox Premium Autographics kártya örökre ehhez a fantasztikus élményhez fog kötődni. Ez volt életem egyik – ha nem a – legfontosabb eseménye, és egy csodálatos kártyával lett megkoronázva.

Mit gondolsz Rodman életstílusáról és karrierjéről? Inspirál, vagy inkább a különcsége miatt vonzódsz hozzá?

Az, ahonnan Dennis indult, és az az út, amin végigment, míg az NBA-be be nem választották – valamint az, amit ott nyújtott –, számomra tiszta inspiráció. A szárnyalás és a kemény munka, a különcsége, az átalakulása, és a kosárlabdához való zseniális, mégis furcán egyedi hozzáállása.

Részemről ez egyértelmű:

Soha nem lesz még egy ilyen egyéniség az NBA-ben, mint Dennis Rodman – aki a világ legjobb lepattanózójává vált.

Nem volt kiemelkedő pontszerző, de a pályára gyakorolt hatását nem lehetett hagyományos statisztikákkal mérni. A lepattanók elkapásának művészete, a legnagyobb centerek és erőcsatárok elleni harcok, mind egy valódi jelenséggé tették. Kiszámíthatatlan volt – a szó legjobb és legrosszabb értelmében is.

Mindig is két végén égette a gyertyát. Rodman nem illett bele a sportolóról alkotott hagyományos képbe. A szerepe viszont kristálytiszta volt: védekezni, lepattanót szedni, az ellenfelet mentálisan is kizökkenteni egy-egy odaszólással vagy cselekedettel, és elvégezni azt a bizonyos piszkos munkát.

Azt a munkát, amit akkoriban – és a mai NBA-ben is – kevesen akarnak elvégezni. Mindeközben elit védő és lepattanó-specialista volt, aki nélkül nem jöhetett volna létre minden idők egyik legnagyobb triója Michael Jordan és Scottie Pippen mellett.

„SUPERMAN, BATMAN & RODMAN”

Rodman hagyatéka nemcsak a kosárlabdázás módját változtatta meg, hanem azt is, ahogyan egy játékos valódi értékét mérjük: nem mindig pontokban.

„Az emberek azt hiszik, csak úgy simán megszerzem azt a rohadt labdát, mert nem néznek a dolgok mögé. A lepattanózás nem agysebészet, de jóval többről szól, mint hogy magasabbra kell ugrani a melletted álló srácnál. A legtöbb munkát már az ugrás előtt el kell végezni.”

Van kedvenc meccsed vagy pillanatod Rodman karrierjéből, amiért különösen nagyra tartod őt?

Régebben rengeteg meccset töltöttem le, és számtalan összeállított videót néztem, amelyekben Rodman szerepelt. A mai napig féltve őrzöm őket egy külső merevlemezen. Például az 1998-as döntő mind a hat mérkőzését a TV3-as, magyar kommentáros verzióban.

Mind az öt csapatában megélt megszámlálhatatlan emlékezetes pillanatát nehéz lenne felsorolni. Ott van például az 1992-es meccs a Pistons színeiben, amikor 34 lepattanót – ebből 18 támadót – szedett össze. Vagy amikor Detroit-játékosként, könnyekig meghatódva vette át kétszer egymás után az Év védőjátékosa címet (1990, 1991).

San Antonióban is volt egy őrült pillanata 1993-ban: két egymást követő meccsen összesen 49 lepattanót szedett, miközben egyetlen pontot sem dobott. Eszement küldetés.

Nem titok, hogy a kedvenc korszakom a Chicago Bulls dinasztia volt. Itt is rengeteg varázslatot kaptunk tőle.

A mai napig az egyik legbrutálisabb fotó számomra, amikor vízszintesen, szinte úszva a levegőben ugrott ki az oldalvonalon túlra egy lepattanóért, hogy azt az egy plusz labdát is megszerezze. Az első és egyetlen tripla duplája 1996-ban a Bulls színeiben, az az önfeledt ünneplés, ahogy kiadta magából, a nézők őrülete, és a meccsek után a közönség közé dobált mezek sokasága.

Imádtam a palánk alatti harcokat, és azt a kemény munkát, ahogy minden egyes parkettre lépéskor szenvedéllyel tette oda magát.

Igaz, Los Angeles (23) és Dallas (12) színeiben már csak kevésszer lépett pályára az akkori hülyeségei miatt. Emiatt lehet rá egy kicsit haragudni, mérgesnek lenni, mert még simán lett volna benne 2–3 év. Biztos vagyok benne, hogy Kobe-val és Shaq-kel az ezredforduló elején akár háromszoros bajnok is lehetett volna.

Csodálatos pillanat volt, amikor 2011-ben beválasztották a Hírességek Csarnokába. Az ehhez kapcsolódó beszéde megható és őszinte volt, igazi vallomás. Ugyanebben az évben a Detroit Pistons visszavonultatta a 10-es mezszámát.

Ami viszont a mai napig várat magára, az a Bulls részéről a 91-es mez végleges helye: ideje lenne, hogy felhúzzák a csarnok tetejére, oda, ahová való. Három éve beválasztották az NBA 75 legjobb játékosa közé is. Megannyi fantasztikus emlék a Szuperhősről.

Ami viszont kicsit elszomorít, az az, hogy már nem láthatom játszani. Nem izgulhatok érte és az aktuális csapatáért, nem várhatom a következő meccset, hogy vajon hány lepattanót szed, milyen mozdulattal, milyen színű lesz a haja a következő pályára lépéskor, hogyan billenti ki az ellenfelét mentálisan, vagy épp milyen polgárpukkasztása lesz.

Piszok jó lett volna legalább egyszer élőben látni egy NBA-meccsen…

„A 90-es években ismertebb voltam, mint Michael Jordan.
Mindenki engem akart látni a pályán és a pályán kívül.”

Amikor elkezdted a gyűjtést, mennyire voltak elérhetőek ezek a relikviák? Érzed, hogy most már nehezebb és drágább megszerezni őket?

Amikor elkezdtem gyűjteni, még gyerek voltam, így csak a spórolt pénzemből tudtam csomagokat venni a helyi trafikokban, újságárusoknál, könyves- és játékboltokban. Akkoriban szinte minden ilyen helyen lehetett NBA pakkokat kapni.

Imádtuk ezt a programot a haverokkal: ha összejött rá a lóvé, azonnal rohantunk, és vettük az éppen megérkezett csomagokat, amiket addig csak a Profi újságokban láttunk reklámozva. Nem volt annál nagyobb boldogság, mint amikor a kedvencünk bújt meg egy tasakban.

Szerencsére több ilyen alkalom is volt, amikor Rodman került elő – brutálisan izgalmas élmény volt. Akkor még azt sem tudtam, hogy pontosan milyen lapot lehet kifogni, hogy néz ki, milyen fotó van rajta, mit mutat épp a játékosról. Teljesen más világ volt, mint most, amikor a frissen megjelent dobozok lapjai már másnap fent vannak eBayen, és sokszor ugyanazok a veterán fotók ismétlődnek újra és újra.

Az egyik legemlékezetesebb csomagbontásom egy 1997–98 Universe Metal pakk volt, amit a szüleim hoztak Pestről, a Gulliver játék-nagykerből. Két Rodman lap is volt benne: egy base és egy All-Millennium insert. Fantasztikus érzés volt, tényleg madarat lehetett volna velem fogatni.

A lapok azóta is megvannak. Akkoriban rengeteget cserélgettünk egymással: ha valaki olyat húzott, ami kellett a másiknak, ment is a csere. Sőt, Tatabányára is átjártunk, mert kaptunk egy jó tippet a Mekis Converse Kosár Jam ellenfeleitől, hogy ott egy srác darabra árul kártyákat egy buszmegálló melletti kis boltban. Onnan rengeteg új Rodmant sikerült behúznom a gyűjteménybe.

Manapság már sokkal könnyebb beszerezni mindent: rengeteg kártyás csoport, oldal, kártyabolt és online üzlet van, ráadásul nagy az ismeretségi kör is. Közben viszont idősebbek lettünk: saját kereset, család, gyerek… így priorizálni kell a hobbit.

A világ összes pénze sem lenne elég, ha minden Rodman-kártyára és relikviára rámozdulnék. De nem is ez a cél. Nem az, hogy eszeveszetten, horror áron mindent elhozzak, hanem hogy örömet adjon a gyűjtés. Hogy meglegyen a keresgélés izgalma, a még hiányzó Férges relikviák felkutatása, és amikor felbukkan egy igazi ritkaság, amivel korábban még nem találkoztam, akkor lecsapni rá.

„Amíg ti a hajamat cikiztétek,
én 5 bajnoki címet nyertem az NBA-ben.”

Milyen kihívásokkal szembesültél a gyűjtés során?

Az évtizedek alatt rengeteget tanultam a gyűjtőtársaimtól. Sok mindennek jártam utána, keresgéltem, kérdeztem, érdeklődtem. Teljesen beszippantott a hobbi, és a Rodman-vonal „kimaxolása” tudásszinten: hogy minél több dolgot megtudjak a kedvencemről.

Fontos lett számomra, hogy ezt a tudást tovább is tudjam adni, információval és segítséggel támogassam a kezdő vagy visszatérő gyűjtőket. Ugyanakkor a kosárlabdapályán is igyekeztem hasznosítani Rodman zsenialitását: lepattanózásban, védekezésben, a játék iránti szenvedély szintjén.

Az idő múlásával és a tapasztalatokkal megtanultam azt is, hogy nem szabad mindenre azonnal lecsapni, még akkor sem, ha épp megtehetném. Sokkal nagyobb élmény tovább keresgélni, és végül jó áron beszerezni egy adott kártyát vagy relikviát. Amikor szerencséd van, vagy egyszerűen jókor, jó időben vagy a megfelelő helyen vagy oldalon.

Kapcsolódtál-e más gyűjtőkhöz Magyarországon vagy nemzetközi szinten? Vannak közösségek, ahol megosztod az élményeidet?

Igen, rengeteg ismeretségre tettem szert hazai és külföldi gyűjtők között is. Ebben nagy szerepe volt a Facebook- és Instagram-kártyás csoportoknak, valamint a sokéves eBay-es vásárlásaimnak. Óriási élmény személyesen is találkozni a kártyás találkozókon, börzéken olyan gyűjtőtársakkal, akiket már régóta ismerek, vagy akikkel korábban csak üzleteltem, de ott végre összefutunk.

Szerencsére Magyarországon is sok Rodman-gyűjtő van, és mindig próbálunk segíteni egymásnak. Ha valakihez olyan lap kerül, gyakran megkeresnek, hogy érdekel-e. Ez persze más gyűjtőkre is igaz: sokan már tudják vagy hallották, hogy én „mindent is” gyűjtök Rodmanről.

Gyakran kapok ajándékba is Férges relikviákat, és ennél nagyobb öröm kevés van. Ugyanígy én is szívesen küldök tovább olyan darabokat, amikre nekem nincs szükségem, de tudom, hogy a másik fél gyűjti, és jó helyre kerül. Volt például francia gyűjtővel cserém Michael Jordan-relikviára Rodman-es emléktárgyért, és csak ámultunk, mert mindkettőnknek teljesen új darab volt. Egy másik alkalommal egy athéni gyűjtőtárs segített beszerezni ritka, Rodman címlapos görög magazinokat – pusztán azért, mert látta, mennyire fontosak számomra.

Természetesen vannak közösségek is: Facebookos kártyás és kosárlabdás csoportok, illetve az Instagram-oldalam: @dennisrodman.fan.hun.collector (volt olyan is, hogy Rodman maga lájkolta a posztomat). Itt rendszeresen megosztom az új szerzeményeimet, zsákmányaimat.

Mindezek közül azonban a legfontosabb számomra – és amire a legbüszkébb vagyok – az a közösség, amit több mint tíz éve alapítottam és azóta is folyamatosan gondozok: a Dennis Rodman Rajongói Klub. Ez volt az első ilyen tematikájú zárt csoport Magyarországon, ahol a tagok bármit megoszthatnak vagy beszerezhetnek a Lepattanó Specialista kapcsán.

Különösen büszke vagyok rá, hogy a létszám már közelít az 1100 főhöz. A csoporton keresztül egy teljesen ismeretlen japán gyűjtő is megkeresett, hogy szeretne nekem olyan Rodman-relikviákat küldeni, amiket csak Japánban lehetett beszerezni. Hatalmas megtiszteltetés volt, izgatottan vártam a csomagot. Amikor kibontottam, alig hittem a szememnek: sosem látott japán Rodman-könyvek, Dunlop Rodman széldzseki, reklámfüzetek, brosúrák, újságok lapultak benne.

Ilyenkor érzi igazán az ember, milyen jó egy ilyen közösséghez tartozni. Próbálok folyamatos kapcsolatban lenni külföldi gyűjtőkkel is: az USA-ban, Kanadában, a Fülöp-szigeteken, Japánban, Kínában, Franciaországban, Németországban, Lengyelországban, Dubajban – és még sorolhatnám.

„Olyan voltam, mint egy új termék,
amit az NBA-ben még sosem láttak azelőtt.”

Át szeretnéd adni a gyűjteményt valamelyik családtagodnak a jövőben?

Mindenképp szeretném a gyűjteményemet továbbadni a kisfiamnak, Doriánnak. Bár még nagyon kicsi – másfél éves –, de imád kosaras csomagokat bontogatni, amikor veszünk egy blastert vagy dobozt. Ilyenkor rendszeresen félreteszünk neki egy bontatlan csomagot, amit ő választ ki. Ha pedig minden úgy alakul, és ő is nagy kártyagyűjtő lesz, akkor sok-sok év múlva együtt bontjuk majd ki ezeket.

Pár hónapja különösen emlékezetes élmény volt, amikor a feleségemmel és a kisfiammal bontottunk egy idei Topps, drágább dobozt, és a tartalmában két olyan Rodman-kártya is lapult, ami addig hiányzott a gyűjteményemből. Volt ám ujjongás és örömcsörgés!

Felejthetetlen pillanat, és örök emlék marad – csak egy a sok közül, amit ez az út adott, a rengeteg tapasztalattal és élménnyel együtt.

Mit üzennél a kezdő gyűjtőknek és a már haladóbb gyűjtőtársaknak?

Akármit is csinálsz, hozd ki belőle a legjobbat. Azt hozd ki belőle amit te akarsz, ne azt amit mások akarnak!